Test(pszicho)terápiás munka egykor és ma
In the first part of this publication we describe the goals and ambitions of the Hungarian Association of Somato-Psychotherapy. Then we briefly outline the historical theoretical and practical relations of the bodywork. Finally we present the current techniques of bodywork practice in clinical environment.
Keywords: somato-psychotherapy, theoretical and practical relation, bodywork, clinical practice
Mit jelent a szomato-pszichoterápiás munka?
A Magyar Szomato-pszichoterápiás egyesület az EEPSSA (az Ecolé Européenne de Psychotherapie Socio et Somato Analytique) képzésében résztvevő, vagy azt már elvégző szakemberek alapították. Az EEPSSA képzésének lényege, melyet Richard. Meyer, francia pszichoanalítikus neve fémjelez, az, hogy az emberi létélményének globalitását, teljességét (plenarité) igyekszik bevonni a (pszicho)terápiás munkába.
Szélesebb értelemben szomato(pszicho)terápiának nevezzük az olyan terápiás módszereket, amelyek hangsúlyozottan dolgoznak a testélményekkel, és bevonják magát a testet a pszichoterápiás munkába. A szomato(pszicho)terápiás technikák során a test megéléséhez, a testélményhez köthető preverbális testi érzékletek, a testséma, a magself implicit kapcsolati tudása hívható elő. Azok a preverbális neuro-muszkuláris lenyomatokhoz köthető archaikus affektusok, és az ezekhez társuló élményszerveződési minták válnak hozzáférhetővé, amelyeket a „test tudattalanjának” is nevezhetünk.
A szomato-pszichoterápiák korrekciós szintje így szélesebb a verbális terápiák által kínált spektrumnál, mivel kiterjed a magself élmények előhívására, a páciens saját testéhez való viszony javítására, a testséma korrigálására, valamint a nem verbális önkifejező viselkedés tudatosítására, és legfőképpen a test önszerető és örömszerző képességének visszaállítására.
Az integratív szomato-pszichoterápiás szemléletmód és a testélménnyel dolgozó gyakorlati pszichoterápiás és testterápiás munka több különböző elméleti háttérre alapozódik, legyen az biológiai, pszichodinamikus, humanisztikus vagy transzperszonális.
Célunk, a nálunk meghonosodott szomatopszichoterápiás és testterápiás módszerekkel, testorientált technikákkal dolgozó szakemberek szemléletének a szélesítése, és eszközrepertoárjának a gazdagítása mind az önmeghatározás, mind a gyógyító munka terén.
Gondolatok az analitikus testpszichoterápiák és a testorientált terápiák történeti fejlődéséhez
Ismereteink szerint a pszichoanalízisben a 20-as évektől Ferenczi Sándor és Wilhelm Reich kezd elsőként testorientált intervenciókat alkalmazni.
Egyes szerzők (Dahmer, 1982) szerint két jelentős ok nevezhető meg a pszichoterápiák történetében, amiért a pszichoterapeuták a test felé fordulnak: az egyik az, hogy vannak olyan lelki és testi megbetegedések, amelyek a klasszikus pszichoanalizis módszerével nem gyógyíthatók, a másik ok a kor kulturális változásaiban keresendő. Ezen időszak korszellemét erősen jellemzi a testtel való törődés legitimalizálása.
A pszichoanalízis kiemelkedő alakjai közül Groddeck nevéhez kapcsolódik az első privát szanatórium (Baden bei Wien) létrehozása, ahol a testtel való törődés először jelenik meg a pszichoterápiával összefüggésben. Groddeck a pszichoanalizis és a pszichoszomatika között egy sajátos utat jár be, mert tapasztalatai alapján a páciensei betegségeinek tüneti megjelenését szimbólumként olvassa és kezeli.
Hangsúlyozza az érintés jelentőségét a pszichoterápiás kezelésben, mert szerinte az érintés egyenrangú a látással vagy a hallással, és a meghallgatással, a pácienssel folytatott munkában. Groddeck úgy használja a testbeszédet, és úgy értelmezte a test nyelvét, mint a szavak nyelvét, csatornaként az ősvalami („es”) közlésére. Groddeck úgy véli, hogy a légzés az ősvalami közvetlen nyelve: „die Art, wie wir atmen” .
A húszas évek pszichoterápiás köreiben, Ferenczi mint az antiautoritaer kezelési technikát preferáló pszichoanalitikus,és a reménytelen esetek specialistájaként válik ismerté. Ferenczi Groddeckkel való találkozása és levelezése után tér át egy másik technika alkalmazására, ahol a mimikát, a gesztust és a testtartást, valamint a viselkedést egy új, mint a tudattalan nyelvét használja.
Rugalmas kezelési technikái által törekszik a páciensek korai kapcsolati mintáira következtetni, és továbbra is a speciális testtartások megfigyelésére koncentrál. Ferenczi terápiájában a regressziót arra használja, hogy a beszéd előtti tartomány intrapszichés tartalmait felszínre hozza, és egy testi dialógusba helyezi át.
Wilhelm Reich, Freud tanítványa és barátja, a bécsi pszichoanalitikus ambulancián ugyancsak több olyan pácienssel találkozik, akik összetett neurotikus tünetegyüttes okozta panaszokban szenvednek, és olyan klinikai képet mutatnak, amely ma a borderline patológiának felel meg.
Ferenczihez hasonlóan Reich is hangsúlyozza a korai traumatizáltság jelentőségét a betegség patogenezisében. Mivel páciensei szimbolizációra való képességei korlátozottak, Reich Ferenczihez hasonlóan egy új kezelési technikát keres, és így az én-analízisnek feladatává teszi a testnyelv megfejtésével a tudattalan feltárását.
Terápiás munkája során felfigyel továbbá arra is, hogy bizonyos karakterbeállítódások bizonyos testtartásokkal hozhatók összefüggésbe. Hasonlóan Ferenczihez, aki a páciens testnyelvére helyezi a hangsúlyt, kezeléseiben Reich egy karakterelemzést ad, amelyet később az élettörténet kontextusába helyezve dolgoz fel. A mozgás, a gesztusok, a mimika és az izomtónus állapota alapján diagnosztizálja a karakterpáncélt, és ez arra a felismerésre vezeti, hogy az izom összehúzódás funkcionalitása és a lelki elfojtás között alapvető összefüggés uralkodik, hiszen mind a lelki elfojtás, mind az izom összehúzódás teljesítik azt a feladatot, hogy az ember fájdalmas érzéseit elfedjék.
Testorientált intervenciói mindvégig arra irányulnak, hogy az emóciók áramlását előmozdítsák azáltal, hogy a test akaratlan mozgásainak és affektusainak teret enged, elősegítve ezzel az eddig visszatartott érzések észlelését és kifejeződését.
Az analitikus testpszichoterápiának a test pszichoanalitikus kezelésébe történő bevonása a saját fejlődéstörténetében új dimenziót nyit. Itt kell megemlíteni Elsa Gindler nevét, aki mozgásterapeutaként jelentős hatást gyakorolt a testpszichoterápiák fejlődésére. Gindler módszere a ma ismert Alexander módszer technikához hasonlítható, amelyből a koncentratív mozgásterápia fejlődik tovább, és amely jellemzően a testhelyzetek és testtartások gondos elemzésével foglalkozik, azok kifejező és közlő jelentéseinek az értelmezésével a szabad asszociációs tartalmak elemzésén át.
Ma a szomatopszichoterápiás tapasztalatainkat összegyűjtve azt láthatjuk, hogy jelenleg az angolszász-német és francia nyelvterületen egyre inkább érvényesnek találják az analitikus testpszichoterápia Reich és Ferenczihez visszavezethető tételeit, mert számos terapeuta alkalmazza neoreichiánus módszertanában a test, az érzések az értelem és a transzperszonális selbst összehangolásának technikáit.
A testi én fejlődése, illetve a testi énhez való kapcsolat megteremtése az analitikus testpszichoterápia egyik központi feladata. Ennek, a korai kapcsolatokban sérült, illetve az én-struktúra zavaraival küzdő páciensek kapnak kiemelkedően jó esélyt arra, hogy egy reális testi énobjektet és egy reálisan egészséges önelfogadást és önszeretetet fejlesszenek saját testük iránt.
Végezetül, szeretnénk bemutatni a szomato-pszichoterápiás módszer gyakorlati alkalmazását.
Másfél éve, egy budapesti pszichiátriai rehabilitációs osztályon, pszichotikus betegek számára, heti rendszerességgel, vezetünk csoportot, szomato-pszichoterápiás szemlélettel. A csoporttagok elsősorban az osztályon fekvő betegekből kerülnek ki, de vannak, már elbocsájtott, és visszajáró csoporttagok is.
A gyakorlatok és a tematika összeállításánál kiemelt fontosságú, a csoport és az egyes csoporttagok pszichés és mentális sajátosságainak, teherbíró képességének és határainak figyelembe vétele. A szomato-pszichoterápiák eszköztára igen gazdag és rugalmasan alkalmazható, mely lehetőséget ad, hogy a szempontok figyelembe vétele mellett, a megélhető élmények intenzitása ne csökkenjen, ne veszítsenek erejükből.
Erre példa, a „szem becsukása” mint instrukció bizonyos gyakorlatoknál. Pszichotikus betegeknél a külső realitástól való elszakadás élménye, a szem lecsukásával, az esetleg kaotikus belső világ elárasztottságával fenyegethet, ami aktív állapotot indukálhat.
A csoportvezetők feladata, hogy ezt szem előtt tartva fogalmazzák meg a gyakorlatot, az instrukciót.
A szomato-pszichoterápiás munkamód és szemlélet beemelése, tapasztalataink szerint, új megéléseket és a kapcsolódások egy integráltabb szintjének megjelenését tette lehetővé. A saját testtel, és mint csoporttag a „csoporttesttel” való kapcsolat megélését.
A testi érzetek, élmények megosztása, lehetőséget adott az elszigetelődés és a kirekesztettség élményének oldódásával, a saját testtel való viszony átstrukturálódására. A test megszelídült, birtokba vehetővé vált. A közös asszociációs lánc mentén megjelenik az együttérzés, és a megértés. A csoport foglalkozás terében megjelenő művészetterápiás eszközök (anyag használat, festés, montázs készítés stb.) a megosztás újabb lehetőségét adják.
Az elmondhatatlan és megélhetetlen saját élményből, a csoport élményein keresztül közös alkotás születik, amiben mindenki megláthatja magát, mint a csoport integrált részét, kiveheti, elviheti magával azt, amire éppen szüksége van. Így születik meg az a kör, ami elfogadást és biztonságot jelent, testi, pszichés és szociális szinten egyaránt.
Szakirodalom:
Boadella, D. (1990) Die somatischePsychotherapie. Ihre Wurzeln und Traditionen. Energie und Charakter. 3-41.
Dahmer, H. (1982) Sandor Ferenczi-Sein Beitrag zur Psychoanalyse. In: D. Eicke, Tiefenpsychologie, 161-190.
Görlitz, G.(1998) Körper und Gefühl in derPsychotherapie-Basisübungen, München
Reich, W.(1933/1973) Charakteranalyse, Frankfurt, Fischer.
Klinikai és tanácsadó szakpszichológus
Szomatoterapeuta
Doktorandusz