Andrea! nagyon szimpatikus volt a hozzászolásod a kikapcsolódással kapcsolatban.Én ugyan igy szoktam sétálni mezitláb egytistáson és erdöben .
Válasz erre:
ANDREA
2004.08.30, 16:50:44
Sziasztok! Örülök,hogy próbálgatjátok magatokat. Hab! Pamnak igaza van, de a sírástól nem kell megijedni. Hidd el, sokkal jobb ha a fájdalom felszinre tör, mégha sírás formájában is. Persze nem az a cél, hogy az ember szenvedjen, ezért próbálkozz más technikával és késöbb térj vissza erre. Leírom a kedvencemet:
Ha kényelembe helyezted magad, csukd be a szemed és figyeld a légzésedet.Érezd ahogy lelassul, elmélyül. Képzeld magad egy gyönyörű erdőbe. Mindenütt szép, egészséges, lombos fák vannak. Ha felfelé nézel, látod a fák levelei között átszűrődő nap fényét. Sétálj lassan kifelé az erdőből.Érezd a fák, levelek illatát.Érj ki egy tisztásra, ahol mezitláb sétálhatsz a fűben. Érezd a harmatos füvet a talpad alatt. Nézz le a lábadra és merülj el a fű zöldjében. Koncentrálj a zöldre, legyen rajtad zöld nadrág, poló stb.Érezd, hogy a levegő is megtelik ezzel a színnel. Tedd a kezed a mellkasodra. Képzeld el, ahogy megynyílik a szívcsakrád és feltöltődik a zöld fénnyel. Érezd a szeretet áramlását. Gondolj arra, akit nagyon szeretsz (pl. kislányodra). Utána gondolj arra, akit szintén szeretsz, de nehézségeid vannak vele. Áraszd el őt is fénnyel, hagyd, hogy a szíved megnyugodjon.Kellemes bizsergés fog átjárni!
Bennek igaza van, minnél többet fogtok meditálni, annál könnyebb minden helyzetben alkalmazni.
Beka! Neked sem ártana valami kikapcsolódás! Ha egy kisgyerek földhöz csapkodja magát, rendszerint valami meglepővel kell a szülőnek előállni ahhoz, hogy lecsillapítsa. Neked is valamivel elő kéne rukkolnod. Mondjuk, ha nagyon idegesít valami, hirtelen felindulásból mosd meg az arcod jéghideg vizzel és igyál is belőle egy fél litert. Legalább nem lesz rajtad kék-zöld folt.
Sziasztok kineziológusként szeretnék a témához szólni,kétféle stressz van az egyik az ún.Eu stressz=ami motivál,ura vagy az adott helyzetnek,tehát nem okoz problémát.A másik változat a Distressz amikor is eluralkodik rajtad az adott probléma-ez bármi lehet amit nem tudsz kezelni ill. kézben tartani,mert a stresszre adott válasz reakció nem specifikus,tehát mindenkinél más és más.A kialakult pánikbetegséget gyógyszeresen kezelik ami mellett gyorsan kialakul egyfajta függőség,tehát a kezelést gyógyszer megvonással nem lehet "siettetni".Pszichoterápia vagy a Kineziológia adhat megfelelő segítséget a probléma feltárásában és megoldásában-mi az a szitu amit nem megfelelően kezelsz és úgy szálsz ki belőle hogy pánikrohamot produkálsz.Tehát a pszichés ok feltárása ill.önmagad megismerése,de szükséges hozzá a pszichiáter orvos szaktudása is mert Ő tudja a gyógyszer adagot az állapotodnak megfelelően csökkenteni.
Először próbálj meg egy kis önismeretet alkalmazni magadon, próbálj meg rájönni h.mi lehet az oka.Nem feltétlenül az orvos az aki tud segíteni.Saját magadnak kell rájönni a dolgokra .De gyógyszert semmiképp se szedj
Sziasztok,nekem a következő a problémám!Régen történt a családomban tragiédia de már ezt sikerült feldolgoznom.Társasági ember vagyok szeretek a középpontba lenni benne vagyok minden jóba szóval igyekszem nem depizni.Mégis ha pl a barátnőmmel vagyok vagy épp hozzá indulok rámjön egy erős köhögéses rosszullét ami gyakran hányást is kivált.Miután hánytam megnyugszok és akkor már minden ok.A probléma az h.ez engem nagyon zavar mert pl sokszor nem tudok enni vele nyilvános helyen mert rámjön a rosszullét és akkor rohanás a wc-re.Szerintetek pszichológushoz kellene fordulnom??
SZIASZTOK!elmesélem nektek az én történetemet.és ajállom mindenkinek aki pánikbeteg!A PÁNIKBETEGSÉG NÁLAM 4ÉVE KEZDŐDÖTT, ELŐSZŐR NEM MERTEM AZ AUTÓMBA BESZÁLNI,MAJDMÁR SEM BUSZRA SE SEHOVÁ NEM MERTEM MENNI ,MERT FÉLTEMHOGY ROSSZUL LESZEK.TERMÉSZETESEN EZENKÍVÜL NÁLAM IS JELENTKEZTEK A PÁNIKBETEGSÉGGEL JÁRO TÜNETEK;REMEGÉS,HŐHULLÁMOK,ÁJULÁSTOL VALO FÉLELEM STB.AZTÁN NEM VOLT MÁS VÁLASZTÁSOM ORVOSHOZ FORDULTAM.A PSHIOLOGUSNÁL ELŐSZŐR 1 TESZTETT KITŐLTETTEK VELEM,AMIBŐL PÁNIK BETEGSÉGET DIAGNOSZTIZÁLTAK.KAPTAM 1 GYÓGYSZERT PAROXAT NEVEZETÜT AMIT MÁR NAGYON BÁNOK,HOGY EGYÁLTALÁN ELKEZDTTEM SZEDNI,JOBBAN MONDVA AZT BÁNOM,HOGY HUZAMOSAN SZEDTTEM.AZ ORVOS AZT MONDTA NEMFOGOK HOZZÁSZOKNI.ÉS ÉN EZT EL IS HITTEM!EZT A GYÓGXSZERT 2 ÉVIG SZEDTTEM,MAJD MÁR NEM HATOTT,MEGINT KEZDŐDTTEK A TŰNETEK,ÍGY KAPTAM MÁSIK FAJTÁT(EFFECTIN R 75 mg).EZT EZIDÁIG SZEDTTEM.NÉHA PROBÁLKOZTAM,HOGY NEM SZEDEMBE A GYÓGYSZERT,DE A 3. NAPON,MÁR NAGYO ROSSZUL ÉREZTEM MAGAM,A TÜNETEIM NEM HŐHULLÁM MEG FÉLELEM ÉRZETM VOLT(VAN),HANEM MAJDNEM DŰHROHAMOM,NYÍLALÓ ÉRZÉS AMIT A GERINCEMTÖL NYÍLAL A FEJEMBE ÉS ILYENKOR MINTHA MEG LÖTTYENNE AZ AGYAM.EZEN KÍVŰL EGYENSÚLY ZAVAR,ÉS LÁTÁSI ZAVARAIM VANNAK.A NAPOKBAN ELMENTEM VISSZA AZ ORVOSOMHOZ,ÉS EZEKET A TŰNETEIMET ELMONDTTAM NEKI,ERRE MOST MEGINT FELÍRT MÁSIK GYÓGYSZERT(COAXIL).KÉRDETZEM TŐLE,HOGY EZEK A TÜNETEK ELVONÁSI TŰNETEKRE VALLANAK,DE NEM KAPTAM VÁLASZT ERRE A KÉRDÉSRE,HANEM MEGINT MÁSIK GYÓGYSZERT.AZÉRT MESÉLEM EZT ELNEKTEK,HOGY HÁTHA VAN VALAKI AKINEK ILYEN TŰNETEI VOLTAK,ÉS MÁR MEGSZABADULT TŐLÜK,VAGY AKÁRKI AKI EZT OLVASSA TUD TANÁCSOT ADNI,MERT MOST UGYE MEGINT MÁSIK GYÓGYSZERT KAPTAM,DE MÁR FÉLEK TŐLE,HOGY EHHEZ IS HOZZÁ SZOKOK,ÉS AKKOR MILESZ.TALÁN MÉG ROSSZABB ELVONÁSI TŰNETEK,MEG MEGINT 1 MÁSIK FAJTA GYÓGYSZER,ÉS ENNEK TALÁN SOHA NEM LESZ VÉGE.MÉG AZOKNAK IS SZÁNOM A TÖRTÉNETEMET AKIK MÉG NEM KEZDTTEK EL,ANTIDEPRESSZÁNS GYÓGYSZEREKET SZEDNI,HA MÓD VANRÁ NE IS KEZDJÉK EL,VAGY CSAK TÉNYLEG ADDIG SZEDJÉK AMÍG NAGYON MUSZÁJ!DE EZT AZ ORVOSNAK KELL LÁTNIA,HOGY MEDDIG IS VAN RÁ SZÜKSÉG!!!HA TUD VALAKI KÉREM SEGÍTSSEN!ŰDVÖZLETTEL NICOL
Az igazsághoz hozzátartozik,h. mostanában javultam sokat a tünetek felmérése és elfogadása terén.Mióta mélyebb barátságba kerültem magammal és elfogadtam néhány "egyediségemet",öröklöttségemet, amit addig ki nem állhattam,csökkentek a paráim is....Kifejezetten javult a kedélyem...sokat nevetek...Üdv!
Kedves Endy, Melinda,Stella, Roslin!(bocsi a többiektől-kevés hozzászólást olvastam el).
Én új vagyok itt. Ismerősek a problémáitok, néhánnyal magam is küszködtem, sokat részben , vagy egészen felszámoltam már, így gondoltam, hátha segíthetek...
Tüneteitek valamilyen megoldatlan lelki gondra utalnak.A leírtak alapján szervileg valószínű, hogy teljesen egészségesek vagytok, azonban van néhány dolog, ami a szűkebb, vagy a tágabb környezetetekben,az itteni viszonyokban,a múltatokban, a filozófiai rendszerünkben, stb...titeket nagyon zavar."Csak úgy"senki nem produkál ilyen tüneteket.Akkor lesz vége a tüneteteknek, ha KINYOMOZZÁTOK, hogy mi a KONKRÉT ZAVARÓ TÉNYEZŐ. Ezeket a kellemetlen élményeket, vagy dolgokat lehet,hogy egy illat, egy hang,vagy akár fény is eszetekbe juttathatja valami.A pszichológusok, pszichiáterek a nyomozásban segíthetnek nektek, illetve egyes téves elképzeléseitekkel ütköztetnek. Tehát ne féljetek tőlük. Ha viszont van okos, tapasztalt,kedves ember, akivel megbeszélhetitek dolgaitokat, akkor a szakembert is "megspórolhatjátok".A szakember valószínűbb, hogy nem lő mellé a tanácsával, míg esetleg egy jó akaró emberke talán igen...
A gyógyszerek olyanok, mint fuldoklónak a mentőöv. Tehát vészhelyzetben segít. Ez is fontos, végső esetben ettől sem kell megriadni.
FIGYELJÉTEK MEG MAGATOKAT, MIRE GONdOLTOK, MI TÖRTÉNIK vELETEK, MIELŐTT ELKEZDTEK TÜNETELNI.
Pl:
Az élet része a halál.Ha ezt nem fogadjuk el, máris lehetnek súlyos gondjaink.(A budhisták nem pánikolnak...)Az életet el kell fogadni olyannak, amilyen,azonban tenni kell érte, hogy elfogadhatóbb legyen. Hogy? Ez egyénenként változó!
Üdv:Piknik!
Nekem valami hasonló gondom van, mint Stellának, azt hiszem. ELőször is: nekem nem volt semmi targédia az életemben, némi túlsúlytól eltekintve, ami azért megkeserítette az életemet. Ennek nagy része a múlté. Hogy csináltad?? Kérdezi mindenki. Hát ez az... A történet a következő: nem tudok társaságban, ismeretlenek között enni. Lehet, hogy most mindenki kinevet, végülis megoldható az evés egyedül is. De ez nem ilyen egyszerű. A munkahelyem nincs ebédelési lehetőség, így kijárunk enni. Bár mostanában igyekeztem ezeket kerülni... Szóval én munkahelyi barátokkal -vagy hát inkább haverság ez - szoktam menni. Kedvelem őket, jókat nevetünk, beszélgetünk,jól érzem magam velük - egészen addig, amíg enni nem kell. Hányingerem lesz. Igyekszem alig enni reggelire, hogy legyek annyira éhes, hogy pár falatot le tudja nyomni a torkomon. Meg valahogy szorul össze a torkom... Ha otthon eszem, nincs semmi bajom. Próbálom leküzdeni a hányingert, de annyira valóságosnak tűnik, pedig tudom, hogy nem az!
Segítsetek!
Melinda! Te valamitől rettegsz! Valamit nem tudtál, vagy nem is akartál feldolgozni. Egyszerűen magadba fojtottad. De tény, hogy az ott van. A kineziológusok szokták azt mondani, hogy "benyelted" a problémát, ez okozza az emésztő rendszeri problémákat.
Javaslom, hogy keress fel egy pszichiátert, ez az eset túlságosan mélyen van benned ahhoz, hogy egyedül tudj kijönni belőle.
sziasztok.az én problémáim ott kezdödtek hogy 2000ben megölték az unokahugomat,már akkor nagyon kikészültem 4 évig szedtem nyugtatokat.mire tultettem volna magam a történteken addigra azt vettem észre hogy ha utaznom kellettt az autobuszal roszul voltam hányingerem volt fájt a hasam ugyéreztem megfulladok és rögtön meghalok és nemsegithet senki.aztán észre vettem hogy egyre többször jelentkeznek ezek a dolgok.elmentem a háziorvoshoz felirt gyogyszert fej és hasfájásra elküldött vizsgálatokra.a papirokon az állt szervezetileg egészséges.de akkor mi a baj? már megilyedtem hogy valami titokzatos betegségem van.egyre többször voltam roszul zsibbadtam rettenetesen éreztem magam és addig jutottam hogy a boltba is alig merek elmenni.ha sokan vannak kirohanok.szedek nyugtatokat és néha aztérzem hogy mulik el.de mire jobb lenne addigra viszajönnek a félelmek.ha valaki tud valahigy segiteni kérlek irjatok.köszi
Sziasztok!
Azért írok, mert nagyon el vagyok keseredve, 20 éves vagyok és már 4 éve szenvedek ebben a szorongásos idegállapotban, tulajdonképpen pánikbetegségnek is lehet mondani.Volt egy átmeneti betegségem 12 éves koromban ami nagyon megviselt és ezután már bizonytalanná váltam, rájöttem, hogy kiszolgáltatott vagyok az életnek és minden rossznak sajnos.Kezdtem magam figyelgetni (ami a legnagyobb hiba!), azután 4 éve nyáron egyszercsak, mintha kisültek volna az idegeim egyszerűen így éreztem, egyfajta idegkimerültség lett úrrá rajtam, utána egy hétig sírógörcsök, fáradtság, aluszékonyság, aztán picit depis időszak, de tulajdonképpen aztán jobb lett.Párkapcsolatom lett stb.. viszont majdnem egy évre rá, vége lett a kapcsolatomnak és átmenetileg abba kellett hagynom a hivatásomat is, úgy hozta az élet, mindkettő nagyon megviselt, máig csámcsogok ezeken a problémákon, sajnos sok irigység és igazságtalanság ér életem folyamán, mint mindenkit sajnos, és ezt nehezen tudom feldolgozni, nem jönnek össze dolgok sem ez feszülté tesz, nem megy pozitiv irányba az életem, hanem csak stagnál.Tulajdonképpen nagy vágyam van a bosszú állásra, a gyűlölködésre, de azt hiszem rájöttem, hogy mások szemétségéért nem magamat kell kínoznom, csak magamnak ártok az egésszel.Szóval több dolog együttesen képezi a betegségem, amit utálok annak hívni, mert amúgy nem érzem betegnek magamat és mások észre sem veszik rajtam, csak a közeli családtagjaim szoktak vigasztalni, segíteni néha.. csakhogy egy idő után kínszenvedés engem hallgatni, nem akarom annyira terhelni őket a problémáimmal. Pszihológushoz nem szeretnék menni, mert idegennel nem tudnék olyan bizalmasan beszélni, ráadásul annyi kutyaütő orvos van, nem akarok nyugtatókra sem szokni, függővé válni, rettegek az ilyen orvosi kezelésektől, azt kelti bennem, hogy elmebajom van, pedig tudom, hogy tök normális vagyok, csak van egy olyan problémám ami hihetetlenül sok embert érint, így ahogy végig olvasom a netet, iszonyú sok ember szenved ebben.Olvastam egy könyvet (már többször is), az a címe, hogy legyőzhetjük az idegességet (a neurózisokról van benne szó), ott azt írja, próbáljunk meg lebegni, ellebegni a problémák elől, és ha jön a pánik roham hagyjuk, hogy végig fusson rajtunk, ne tulajdonítsunk neki túlzott jelentőséget, hagyjuk, hogy múljon az idő és ne figyeljük önmagunkat és a panaszokat sem, mert addig jelen is lesz makacsul. Nekem ez iszonyat sokat segített a szédülésben, a boltban lévő félelemben, pánikrohamoknál stb... nagyon sok tünetet átéltem már.. voltam már más betegség gyanujával orvosnál párszor és mindig megnyugtattak, hogy stresszes dolog, aogy kiléptem az ajtón a dokitól már el is múlt a bajom.Erről szól az egész..az agyunk buta negatív gondolatai hozzák létre és a FÉLELEM, ez a talaja, ebből táplálkozik, el kell fogadnunk, hogy bármi érhet bennünket, de bíznunk kell, hogy a védőangyalunk mellettünk áll, persze ezeket a dolgokat meg kell értenünk nem csak az agyunkal, mert az már az első olvasás után megtörténik, hanem be is kell ültetnünk a gyakorlatba, iszonyat nehéz, és bizonyos idő még elsajátítjuk, de hasznos és ami fontos, kell vki aki mellettünk áll és néha belekapaszkodhatunk.Szóval sok mindent legyőztem már a pánikbetegségen belül vagy nevezzük ezt aminek akarjuk, sok orvosi szak nevet felsorolhatnák, de nem vagy híve... szóval átestem már sok negatív élményen, voltak rettenetes időszakok, de gyógyszer és suli mellett végigcsináltam és sikerült, jelenleg még mindig jelen van, mert elégedetlen vagyok a jelenlegi életemmel és a vágyaim nem teljesülnek, így ez testi dolgokban jelenik meg, de ha majd egyszer beköszönt a boldogság, hipp-hopp eltűnik a baj.Legalábbis remélem!Most gyomorideggel küszködöm, már egy éve, amiből az egész tavaszt és nyarat kivehetjük, de most megint visszatért.Szokásos gyomorégés, görcsben van stb, akaratlanul is behúzom, összeszorítom a gyomrom, felpuffadok, teleszívom magam levegővel, amitől fulladozom utána, böfögök (szó szerint) és nyelési gondjaim vannak. Félek lenyelni a kaját, görcsberándul a torkom, sokat kell innom, de ez minden a gyomorideg tünete, amit ugye a stressz okoz.Mindenütt azt írja a neten, amitől egyre jobban parázok, hogy gyomorfekélyed lesz stb.. mehetsz gyomortükrözésre, remélem ezt elkerülhetem, szóval tény és való csökkenteni kell a stresszt, mert a pánikbetegséget is a stresszhez sorolhatjuk szerintem, de persze ez csak egy vélemény.SZóval most erre orientálódtam, citromfű tea is van itthon, bár az nekem semmit sem szokott érni, orbáncfű kapszulát szedtem 2 éve és nekem bevált, most pedig ma HOVA tablettát vettem ami macskagyökérből van, holnaptól szedni kezdem és kiváncsian várom az eredményt, vettem Rennie-t is, hogy kössem a savam. És próbálok relaxálni, lazítani, nagyokat beszélgetni, sportolni. Így már többször sikerült meggyógyulnom, csak aztán el lustulok mindenben, magamba fordulok és megint visszaesek. Mindenesetre most kezembe akarom venni az irányítást, akármennyire is elvagyok keseredve...hinni muszáj.Engem egy valami éltet és ezt jó tanácsként fogadjátok meg, örületes kitartást kell magatokba vésnetek, élniakarást, és a gyógyulást a legnagyobb célként kell kitűzni magad elé, ez engem megmentett már húzós szitukból is, és hiszem, hogy egy nap végképp legyőzöm a betegségem és, ha megtalálom a megoldást eskü írok egy könyvet, hogy másoknak is segíthessek, az a baj, hogy az orvosok sem találták meg a megoldást, ők csak elfedik a gyógyszerekkel a valódi problémát, ezért nem múlik el soha!!!!Nagyon mellékúton vannak ebben a témában...a lelki bajokat, márpedig a pánik stb, összes ilyen neurotikus betegség csakis lélekből ered, ez nem vele született elmebetegség, mint a skizofrénia, vagy mániákus depresszió, ami öröklött egyfajta genetikai betegség, azoknál lehet, hogy a pszihológus és a gyógyszerek segítenek, de a mi problémánkban csak az ha a saját kis fejünkben rendet teszünk, mondhatnám a lelkünkben, csak magunk győzhetjük le, egy olyan gondolattal ami örökre elűzi az alaptalan félelmet, ez olyan, mint egy titkos kód amit meg kell fejtenünk, ezt több apró kis tüneteim legyőzése után figyeltem meg, hogy milyen agyi gondolatok, instrukciók győztek meg arról, hogy mi is a helyzet! Azt kívánom gyógyuljatok meg, és én is :) Kitartás!!!!!
Kedves Endy! Nagyon fiatal vagy még a gyógyszer szedéshez! Könnyen hozzászoksz, látszólag megnyugszol, de a probléma ott marad. Csak lefojtva.
A lelki bajok gyógyszere, az a nyomozás és ok feltárás ami megmutatja, mi okozta a bajt. Van akinek egyedül is megy, van akinek segítség kell hozzá. Nem szégyen ez. Minannyian szorongunk valamitől. Vagy bevalljuk, vagy sem.
Teljesítmény kényszer, munka, szomszéd, család, párkapcsolat és még ki tudja mi minden okozhat feszültséget bennünk, amit elfojtunk, mert nem is akarunk tudni róla.
Úgy látom, erős a szándékod, egyedül akarsz meggyógyulni. Akkor az okos fejed vedd elő és ne a gyógyszert. Az ok feltárásához szakember kell, a gyógyuláshoz - erős akarattal - elég vagy magad is.
Az első kapszula a derülátás, a második a céltudatosság. A harmadik az értékeid megismerése, a negyedik pirula pedig az önbecsülés. Ezekből áll a kúra, ami meggyógyít Téged.
Vedd csak sorba azokat a dolgokat, amik eddig nagyon jók voltak neked! Melyik volt a legklasszabb? Miért pont az volt jó? Te akkor mit éreztél? Lehetne megismételni? Hogyan? Van még más is, ami számodra kedves élmény volt? Megismételhető? Gondolatban vissza tudsz menni oda? És a valóságban? Hogy alakítanál ki hasonló helyzetet? Mit kellene tenned?
Tudod Endy, a rossz gondolatokat a jóval, a céltalanságot a céltudattal válthatod fel. Csak Te határozhatod meg magadnak, hogy jól érezd magad a bőrödbe, vagy rosszul.
Nem vagy Te rossz gyerek, bármennyire ezt gondolod magadról. Csak nem találtad meg még magadban azokat az értékes és szép dolgokat, melyek benned vannak, és lázadsz a világ ellen, mint minden normális kamasz.
Keresd csak meg, mi a szép és a jó benned! Mert hogy van bőven, abban biztos vagyok. Aztán, ha úgy gondolod, mond el nekünk is.
Sziasztok! Üd pánik rohamosok. közéjük tartozok énis:( És nem akarok pszichiáterhez menni. Nem tudom, én valahogy máshogy szeretnék gyógyulni. Nem hiszem hogy ki mernék egy olyan ember elé állni a problémámmal, akit nem is ismerek. Persze ez a legkevesebb, de én alapból olyan vagyok, hogy korlátolt, visszafogott de mégis ideges és szorongó. És 16 éves. És nagyon rosz.
Mostanában olyan kedvetlen vagyok, soha nem örülök semminek, csak úgy érzem hogy csak vagyok!
Régebben volt bennem akarat, de már úgy érzem hogy az sincs meg bennem. És szokás szerint rámjönnek pánikrohamok. Mindíg úgy indulok el valahova h mindig arra a dologra koncentrálok. és egyre jobban kijön rajtam. :( Próbáltma már nyugtatókat szedni, (persze mindenből a gyengébbet),külömböző teák és rendszeresen szedtem őket kb. 1 hónapig. De nem tapaasztaltam javulást. Nem egy jódolog ez. :( Gondolkoztam azon, hogy bele kéne kezdeni a xanaX szedésébe. De hát igazából nem tudom eldönteni mit csináljak. Ezért megköszönném a segítségeteket ki mit javasolna.
Valószínűnek tartom, hogy a kiváltó okot nem tudta feldolgozni a gyermeked, és magyarázatot sem adtál arra, ami segítené ebben.
Igen sokszor előforduló probléma, hogy a gyerekek a szülőktől "morzsa"információkat hallanak, vagy titkolózással egybekötött szorongást látnak, amire az Ő kis fantáziájukkal - megnyugtató válaszok híján -feleletet keresnek.
Sokszor egészen vad "történetek" születnek a kis fejükben, amit ha nem pontosít a szülő -, egy idő után valós veszélynek élnek meg. Legjobb hát elővenni az anyai "praktikát", beszélni a tényleges okról, arról, hogy miért ijedt meg tőle és megmagyarázni, hogy valóban kell-e félni a helyezettől, vagy sem. Viszont, először magunkba kell néznünk: Mit is sugárzunk ki? Mert ha az őszintének hangzó szavaink és a viselkedésünk nem lesz összhangban, nemhogy a problémát nem oldjuk meg, de a bizalmat is könnyen elveszíthetjük.
Hogyan tud segíteni egy anya a 10 éves ( egyébként eddig jó kedélyű) okos gyerekének, aki valószínű egy sokk hatására depressziós tüneteket mutat? (Kb.10 napja vannak a következő tünetei: ok nélkül sír, éjszakákon át nem alszik, félelmek törnek elő, néha visszahúzódik, nem játszik testvérével sem. A kiváltó okot ismerjük, de hogy segítsünk???
Üdv mki!
Szeretném megkérdezni, hogy depi ellen próbálta már valaki az akupunkturát vagy valami más kezelést? Mik a tapasztalatok? Mél is jöhet, köszönöm.
Szia Alex! A gyógyszerek először hatnak de ha nem tanulsz meg lazítani akkor egy idő után mélyebbre zuhansz mint voltál.Ez veszélyes lehet.Keress egy olan pszichológust aki megtudja tanítani neked az autogén tréninget vagy menj el agykontroll tanfolyamra vagy tanuld meg a meditációt,bármi ami neked jó csak tudj ellazulni.Minél jobban és többet fogsz lazítani annál kevesebbet lesznek problémáid míg végül elmaradnak.Az a legjobb ha az orvos a pszichológussal dolgozik össze mert a két szakember össze tudja hangolni amire neked szükséged van.Az a lényege az egésznek, hogy idővel elmaradnak a gyógyszerek és csak a lazítás marad meg ami egyébként is jól esik.Ne hibáztasd magad!Nézd meg az Angyalok városát című filmet legalább 2-szer és majd megérted, hogy nem te vagy a hibás.Ne add fel biztos neked is még sok feladatod van!
Válasz erre:
Alex73
2006.09.09, 19:04:45
Sziasztok!
Az én történetem is a pánikbetegséghez kapcsolódik. Már 2005-ben elkezdődött. Bizonyos alkalmakkor úgy éreztem nem kapok levegőt. Aztán 1 hónapja meghalt a nagymamám, de olyan körülmények között, amelyet nem kívánok senkinek: én próbáltam 10 percig újjáéleszteni, miközben előtte segítséget kért tőlem, már haldokolva: azt mondta: -Segíts! És én nem tudtam....Azóta magamat hibáztatom, mert többet is tehettem volna.
Rá egy hétre, a temetés előtt hirtelen rosszul lettem. A gyomromból kiindult az ideg és felment a fejemre, ájulás érzést okozva. Aztán minden nap kínzott, jó pár órát - tehát nem 15-20 perces rohamok voltak - hanem hullámokban jött rám. Végül elmentem neurológushoz. Ő Paroxátot és Frontint adott. Nyugtató nélkül aludni sem tudnék. Sokszor szédülök. Naponta egy felet kellett először a Paroxátból bevennem, utána mai naptól kezdve egyet.
Én úgy tudom, hogy ezek az antidepresszánsok és pánikbetegség elleni szerek hosszabb távon fejtik ki hatásukat. De nálam már az első fél Paroxát is hatott, lehet ez placebő hatás volt, de jobban éreztem magam. Estére jött egy kisebb rosszullét. A lényeg: egy hétig jól éreztem magam, most, hogy egy szemet vettem be a Paroxátból (ami ugye dupla adag), megint rám jött ez a hullámokban rám törő rosszullét, ami a gyomromból indul ki, gyakorlatilag gyomorideg. Kutyául érzem magam, de ha elfoglalom magam, kicsit jobb.
Kérdésem: akik átestek már hasonlón, milyen tapasztalataik vannak? Ezek a gyógyszerek tényleg hosszabb távon hatnak és előfordulhat, hogy a kezelés elején vissza-visszatérnek ezek a stressz-rohamok?
Csak tájékoztatásul, nem vagyok egy gyenge fizikumú ember (191cm, 110 kiló közel a 10 éves súlyemelésnek köszönhetően), de ezek a gyomorideg rohamok nagyon megviselnek.
Nekem is volt légszomjas időszakom és főleg akkor jött, mikor felidegesítettek. Mivel gyógyszert elvből nem szedek, tanácsot kértem itt a fórumon. Akkor Andrea (aki még akkor közöttünk volt) természetgyógyász tudásával a citromfű teát javasolta, mint nyugtatót. Mondhatom bevált. És azóta is ajánlom mindenkinek.
A Te eseted viszont teljesen más Alex.Nálad a feldolgozatlan gyász okozza ezt a rosszullétet, amit csodálkozom, hogy gyógyszerrel és nem pszichoterápiával segítettek feloldani. Én azt javasolnám, hogy válts orvost, keress fel egy pszichológust (vagy pszichiaki abban mindenképpen segít, hogy ezt a tragédiát és főleg az ez iránt érzett bűntudatod (ami persze nem jogos) feloldja benned.
Válasz erre:
Ha kényelembe helyezted magad, csukd be a szemed és figyeld a légzésedet.Érezd ahogy lelassul, elmélyül. Képzeld magad egy gyönyörű erdőbe. Mindenütt szép, egészséges, lombos fák vannak. Ha felfelé nézel, látod a fák levelei között átszűrődő nap fényét. Sétálj lassan kifelé az erdőből.Érezd a fák, levelek illatát.Érj ki egy tisztásra, ahol mezitláb sétálhatsz a fűben. Érezd a harmatos füvet a talpad alatt. Nézz le a lábadra és merülj el a fű zöldjében. Koncentrálj a zöldre, legyen rajtad zöld nadrág, poló stb.Érezd, hogy a levegő is megtelik ezzel a színnel. Tedd a kezed a mellkasodra. Képzeld el, ahogy megynyílik a szívcsakrád és feltöltődik a zöld fénnyel. Érezd a szeretet áramlását. Gondolj arra, akit nagyon szeretsz (pl. kislányodra). Utána gondolj arra, akit szintén szeretsz, de nehézségeid vannak vele. Áraszd el őt is fénnyel, hagyd, hogy a szíved megnyugodjon.Kellemes bizsergés fog átjárni!
Bennek igaza van, minnél többet fogtok meditálni, annál könnyebb minden helyzetben alkalmazni.
Beka! Neked sem ártana valami kikapcsolódás! Ha egy kisgyerek földhöz csapkodja magát, rendszerint valami meglepővel kell a szülőnek előállni ahhoz, hogy lecsillapítsa. Neked is valamivel elő kéne rukkolnod. Mondjuk, ha nagyon idegesít valami, hirtelen felindulásból mosd meg az arcod jéghideg vizzel és igyál is belőle egy fél litert. Legalább nem lesz rajtad kék-zöld folt.
Én új vagyok itt. Ismerősek a problémáitok, néhánnyal magam is küszködtem, sokat részben , vagy egészen felszámoltam már, így gondoltam, hátha segíthetek...
Tüneteitek valamilyen megoldatlan lelki gondra utalnak.A leírtak alapján szervileg valószínű, hogy teljesen egészségesek vagytok, azonban van néhány dolog, ami a szűkebb, vagy a tágabb környezetetekben,az itteni viszonyokban,a múltatokban, a filozófiai rendszerünkben, stb...titeket nagyon zavar."Csak úgy"senki nem produkál ilyen tüneteket.Akkor lesz vége a tüneteteknek, ha KINYOMOZZÁTOK, hogy mi a KONKRÉT ZAVARÓ TÉNYEZŐ. Ezeket a kellemetlen élményeket, vagy dolgokat lehet,hogy egy illat, egy hang,vagy akár fény is eszetekbe juttathatja valami.A pszichológusok, pszichiáterek a nyomozásban segíthetnek nektek, illetve egyes téves elképzeléseitekkel ütköztetnek. Tehát ne féljetek tőlük. Ha viszont van okos, tapasztalt,kedves ember, akivel megbeszélhetitek dolgaitokat, akkor a szakembert is "megspórolhatjátok".A szakember valószínűbb, hogy nem lő mellé a tanácsával, míg esetleg egy jó akaró emberke talán igen...
A gyógyszerek olyanok, mint fuldoklónak a mentőöv. Tehát vészhelyzetben segít. Ez is fontos, végső esetben ettől sem kell megriadni.
FIGYELJÉTEK MEG MAGATOKAT, MIRE GONdOLTOK, MI TÖRTÉNIK vELETEK, MIELŐTT ELKEZDTEK TÜNETELNI.
Pl:
Az élet része a halál.Ha ezt nem fogadjuk el, máris lehetnek súlyos gondjaink.(A budhisták nem pánikolnak...)Az életet el kell fogadni olyannak, amilyen,azonban tenni kell érte, hogy elfogadhatóbb legyen. Hogy? Ez egyénenként változó!
Üdv:Piknik!
Segítsetek!
Melinda! Te valamitől rettegsz! Valamit nem tudtál, vagy nem is akartál feldolgozni. Egyszerűen magadba fojtottad. De tény, hogy az ott van. A kineziológusok szokták azt mondani, hogy "benyelted" a problémát, ez okozza az emésztő rendszeri problémákat.
Javaslom, hogy keress fel egy pszichiátert, ez az eset túlságosan mélyen van benned ahhoz, hogy egyedül tudj kijönni belőle.
Azért írok, mert nagyon el vagyok keseredve, 20 éves vagyok és már 4 éve szenvedek ebben a szorongásos idegállapotban, tulajdonképpen pánikbetegségnek is lehet mondani.Volt egy átmeneti betegségem 12 éves koromban ami nagyon megviselt és ezután már bizonytalanná váltam, rájöttem, hogy kiszolgáltatott vagyok az életnek és minden rossznak sajnos.Kezdtem magam figyelgetni (ami a legnagyobb hiba!), azután 4 éve nyáron egyszercsak, mintha kisültek volna az idegeim egyszerűen így éreztem, egyfajta idegkimerültség lett úrrá rajtam, utána egy hétig sírógörcsök, fáradtság, aluszékonyság, aztán picit depis időszak, de tulajdonképpen aztán jobb lett.Párkapcsolatom lett stb.. viszont majdnem egy évre rá, vége lett a kapcsolatomnak és átmenetileg abba kellett hagynom a hivatásomat is, úgy hozta az élet, mindkettő nagyon megviselt, máig csámcsogok ezeken a problémákon, sajnos sok irigység és igazságtalanság ér életem folyamán, mint mindenkit sajnos, és ezt nehezen tudom feldolgozni, nem jönnek össze dolgok sem ez feszülté tesz, nem megy pozitiv irányba az életem, hanem csak stagnál.Tulajdonképpen nagy vágyam van a bosszú állásra, a gyűlölködésre, de azt hiszem rájöttem, hogy mások szemétségéért nem magamat kell kínoznom, csak magamnak ártok az egésszel.Szóval több dolog együttesen képezi a betegségem, amit utálok annak hívni, mert amúgy nem érzem betegnek magamat és mások észre sem veszik rajtam, csak a közeli családtagjaim szoktak vigasztalni, segíteni néha.. csakhogy egy idő után kínszenvedés engem hallgatni, nem akarom annyira terhelni őket a problémáimmal. Pszihológushoz nem szeretnék menni, mert idegennel nem tudnék olyan bizalmasan beszélni, ráadásul annyi kutyaütő orvos van, nem akarok nyugtatókra sem szokni, függővé válni, rettegek az ilyen orvosi kezelésektől, azt kelti bennem, hogy elmebajom van, pedig tudom, hogy tök normális vagyok, csak van egy olyan problémám ami hihetetlenül sok embert érint, így ahogy végig olvasom a netet, iszonyú sok ember szenved ebben.Olvastam egy könyvet (már többször is), az a címe, hogy legyőzhetjük az idegességet (a neurózisokról van benne szó), ott azt írja, próbáljunk meg lebegni, ellebegni a problémák elől, és ha jön a pánik roham hagyjuk, hogy végig fusson rajtunk, ne tulajdonítsunk neki túlzott jelentőséget, hagyjuk, hogy múljon az idő és ne figyeljük önmagunkat és a panaszokat sem, mert addig jelen is lesz makacsul. Nekem ez iszonyat sokat segített a szédülésben, a boltban lévő félelemben, pánikrohamoknál stb... nagyon sok tünetet átéltem már.. voltam már más betegség gyanujával orvosnál párszor és mindig megnyugtattak, hogy stresszes dolog, aogy kiléptem az ajtón a dokitól már el is múlt a bajom.Erről szól az egész..az agyunk buta negatív gondolatai hozzák létre és a FÉLELEM, ez a talaja, ebből táplálkozik, el kell fogadnunk, hogy bármi érhet bennünket, de bíznunk kell, hogy a védőangyalunk mellettünk áll, persze ezeket a dolgokat meg kell értenünk nem csak az agyunkal, mert az már az első olvasás után megtörténik, hanem be is kell ültetnünk a gyakorlatba, iszonyat nehéz, és bizonyos idő még elsajátítjuk, de hasznos és ami fontos, kell vki aki mellettünk áll és néha belekapaszkodhatunk.Szóval sok mindent legyőztem már a pánikbetegségen belül vagy nevezzük ezt aminek akarjuk, sok orvosi szak nevet felsorolhatnák, de nem vagy híve... szóval átestem már sok negatív élményen, voltak rettenetes időszakok, de gyógyszer és suli mellett végigcsináltam és sikerült, jelenleg még mindig jelen van, mert elégedetlen vagyok a jelenlegi életemmel és a vágyaim nem teljesülnek, így ez testi dolgokban jelenik meg, de ha majd egyszer beköszönt a boldogság, hipp-hopp eltűnik a baj.Legalábbis remélem!Most gyomorideggel küszködöm, már egy éve, amiből az egész tavaszt és nyarat kivehetjük, de most megint visszatért.Szokásos gyomorégés, görcsben van stb, akaratlanul is behúzom, összeszorítom a gyomrom, felpuffadok, teleszívom magam levegővel, amitől fulladozom utána, böfögök (szó szerint) és nyelési gondjaim vannak. Félek lenyelni a kaját, görcsberándul a torkom, sokat kell innom, de ez minden a gyomorideg tünete, amit ugye a stressz okoz.Mindenütt azt írja a neten, amitől egyre jobban parázok, hogy gyomorfekélyed lesz stb.. mehetsz gyomortükrözésre, remélem ezt elkerülhetem, szóval tény és való csökkenteni kell a stresszt, mert a pánikbetegséget is a stresszhez sorolhatjuk szerintem, de persze ez csak egy vélemény.SZóval most erre orientálódtam, citromfű tea is van itthon, bár az nekem semmit sem szokott érni, orbáncfű kapszulát szedtem 2 éve és nekem bevált, most pedig ma HOVA tablettát vettem ami macskagyökérből van, holnaptól szedni kezdem és kiváncsian várom az eredményt, vettem Rennie-t is, hogy kössem a savam. És próbálok relaxálni, lazítani, nagyokat beszélgetni, sportolni. Így már többször sikerült meggyógyulnom, csak aztán el lustulok mindenben, magamba fordulok és megint visszaesek. Mindenesetre most kezembe akarom venni az irányítást, akármennyire is elvagyok keseredve...hinni muszáj.Engem egy valami éltet és ezt jó tanácsként fogadjátok meg, örületes kitartást kell magatokba vésnetek, élniakarást, és a gyógyulást a legnagyobb célként kell kitűzni magad elé, ez engem megmentett már húzós szitukból is, és hiszem, hogy egy nap végképp legyőzöm a betegségem és, ha megtalálom a megoldást eskü írok egy könyvet, hogy másoknak is segíthessek, az a baj, hogy az orvosok sem találták meg a megoldást, ők csak elfedik a gyógyszerekkel a valódi problémát, ezért nem múlik el soha!!!!Nagyon mellékúton vannak ebben a témában...a lelki bajokat, márpedig a pánik stb, összes ilyen neurotikus betegség csakis lélekből ered, ez nem vele született elmebetegség, mint a skizofrénia, vagy mániákus depresszió, ami öröklött egyfajta genetikai betegség, azoknál lehet, hogy a pszihológus és a gyógyszerek segítenek, de a mi problémánkban csak az ha a saját kis fejünkben rendet teszünk, mondhatnám a lelkünkben, csak magunk győzhetjük le, egy olyan gondolattal ami örökre elűzi az alaptalan félelmet, ez olyan, mint egy titkos kód amit meg kell fejtenünk, ezt több apró kis tüneteim legyőzése után figyeltem meg, hogy milyen agyi gondolatok, instrukciók győztek meg arról, hogy mi is a helyzet! Azt kívánom gyógyuljatok meg, és én is :) Kitartás!!!!!
A lelki bajok gyógyszere, az a nyomozás és ok feltárás ami megmutatja, mi okozta a bajt. Van akinek egyedül is megy, van akinek segítség kell hozzá. Nem szégyen ez. Minannyian szorongunk valamitől. Vagy bevalljuk, vagy sem.
Teljesítmény kényszer, munka, szomszéd, család, párkapcsolat és még ki tudja mi minden okozhat feszültséget bennünk, amit elfojtunk, mert nem is akarunk tudni róla.
Úgy látom, erős a szándékod, egyedül akarsz meggyógyulni. Akkor az okos fejed vedd elő és ne a gyógyszert. Az ok feltárásához szakember kell, a gyógyuláshoz - erős akarattal - elég vagy magad is.
Az első kapszula a derülátás, a második a céltudatosság. A harmadik az értékeid megismerése, a negyedik pirula pedig az önbecsülés. Ezekből áll a kúra, ami meggyógyít Téged.
Vedd csak sorba azokat a dolgokat, amik eddig nagyon jók voltak neked! Melyik volt a legklasszabb? Miért pont az volt jó? Te akkor mit éreztél? Lehetne megismételni? Hogyan? Van még más is, ami számodra kedves élmény volt? Megismételhető? Gondolatban vissza tudsz menni oda? És a valóságban? Hogy alakítanál ki hasonló helyzetet? Mit kellene tenned?
Tudod Endy, a rossz gondolatokat a jóval, a céltalanságot a céltudattal válthatod fel. Csak Te határozhatod meg magadnak, hogy jól érezd magad a bőrödbe, vagy rosszul.
Nem vagy Te rossz gyerek, bármennyire ezt gondolod magadról. Csak nem találtad meg még magadban azokat az értékes és szép dolgokat, melyek benned vannak, és lázadsz a világ ellen, mint minden normális kamasz.
Keresd csak meg, mi a szép és a jó benned! Mert hogy van bőven, abban biztos vagyok. Aztán, ha úgy gondolod, mond el nekünk is.
Mostanában olyan kedvetlen vagyok, soha nem örülök semminek, csak úgy érzem hogy csak vagyok!
Régebben volt bennem akarat, de már úgy érzem hogy az sincs meg bennem. És szokás szerint rámjönnek pánikrohamok. Mindíg úgy indulok el valahova h mindig arra a dologra koncentrálok. és egyre jobban kijön rajtam. :( Próbáltma már nyugtatókat szedni, (persze mindenből a gyengébbet),külömböző teák és rendszeresen szedtem őket kb. 1 hónapig. De nem tapaasztaltam javulást. Nem egy jódolog ez. :( Gondolkoztam azon, hogy bele kéne kezdeni a xanaX szedésébe. De hát igazából nem tudom eldönteni mit csináljak. Ezért megköszönném a segítségeteket ki mit javasolna.
Igen sokszor előforduló probléma, hogy a gyerekek a szülőktől "morzsa"információkat hallanak, vagy titkolózással egybekötött szorongást látnak, amire az Ő kis fantáziájukkal - megnyugtató válaszok híján -feleletet keresnek.
Sokszor egészen vad "történetek" születnek a kis fejükben, amit ha nem pontosít a szülő -, egy idő után valós veszélynek élnek meg. Legjobb hát elővenni az anyai "praktikát", beszélni a tényleges okról, arról, hogy miért ijedt meg tőle és megmagyarázni, hogy valóban kell-e félni a helyezettől, vagy sem. Viszont, először magunkba kell néznünk: Mit is sugárzunk ki? Mert ha az őszintének hangzó szavaink és a viselkedésünk nem lesz összhangban, nemhogy a problémát nem oldjuk meg, de a bizalmat is könnyen elveszíthetjük.
Szeretném megkérdezni, hogy depi ellen próbálta már valaki az akupunkturát vagy valami más kezelést? Mik a tapasztalatok? Mél is jöhet, köszönöm.
Válasz erre:
Az én történetem is a pánikbetegséghez kapcsolódik. Már 2005-ben elkezdődött. Bizonyos alkalmakkor úgy éreztem nem kapok levegőt. Aztán 1 hónapja meghalt a nagymamám, de olyan körülmények között, amelyet nem kívánok senkinek: én próbáltam 10 percig újjáéleszteni, miközben előtte segítséget kért tőlem, már haldokolva: azt mondta: -Segíts! És én nem tudtam....Azóta magamat hibáztatom, mert többet is tehettem volna.
Rá egy hétre, a temetés előtt hirtelen rosszul lettem. A gyomromból kiindult az ideg és felment a fejemre, ájulás érzést okozva. Aztán minden nap kínzott, jó pár órát - tehát nem 15-20 perces rohamok voltak - hanem hullámokban jött rám. Végül elmentem neurológushoz. Ő Paroxátot és Frontint adott. Nyugtató nélkül aludni sem tudnék. Sokszor szédülök. Naponta egy felet kellett először a Paroxátból bevennem, utána mai naptól kezdve egyet.
Én úgy tudom, hogy ezek az antidepresszánsok és pánikbetegség elleni szerek hosszabb távon fejtik ki hatásukat. De nálam már az első fél Paroxát is hatott, lehet ez placebő hatás volt, de jobban éreztem magam. Estére jött egy kisebb rosszullét. A lényeg: egy hétig jól éreztem magam, most, hogy egy szemet vettem be a Paroxátból (ami ugye dupla adag), megint rám jött ez a hullámokban rám törő rosszullét, ami a gyomromból indul ki, gyakorlatilag gyomorideg. Kutyául érzem magam, de ha elfoglalom magam, kicsit jobb.
Kérdésem: akik átestek már hasonlón, milyen tapasztalataik vannak? Ezek a gyógyszerek tényleg hosszabb távon hatnak és előfordulhat, hogy a kezelés elején vissza-visszatérnek ezek a stressz-rohamok?
Csak tájékoztatásul, nem vagyok egy gyenge fizikumú ember (191cm, 110 kiló közel a 10 éves súlyemelésnek köszönhetően), de ezek a gyomorideg rohamok nagyon megviselnek.
Írjatok, köszi. :))
A Te eseted viszont teljesen más Alex.Nálad a feldolgozatlan gyász okozza ezt a rosszullétet, amit csodálkozom, hogy gyógyszerrel és nem pszichoterápiával segítettek feloldani. Én azt javasolnám, hogy válts orvost, keress fel egy pszichológust (vagy pszichiaki abban mindenképpen segít, hogy ezt a tragédiát és főleg az ez iránt érzett bűntudatod (ami persze nem jogos) feloldja benned.