Ügyfélszolgálat: A honlap frissítése szünetel! MiM-Net Innovacios Kft. E-mail: info@mimnet.hu
Válasz erre:
Kedves h2no! "Igenis arról szól a gyógyítás arról szól a rehabilitáció, hogy teljes értékű emberként tudjunk tovább élni és dolgozni." írja. Ezzel teljesen egyetértek mint sztómaterápiás nővér. Éppen ezért kell minden sztómaviselő számára a valóban számára legmegfelelőbb eszközt kiválasztani. Hiszen ahány ember annyi eset. Amelyik eszköz az egyik embernek beválik, az a másiknak nem biztos, hogy jó. Továbbá irrigálni sem minden sztómaviselőnek lehet. Mert nem minden sztómatípus esetében kivitelezhető ez orvosi szempontból. Továbbá vannak olyan esetek szintén sztómatípusokból adódóan, valamint kísérőbetegségek következtében, amikor egy sztómaviselőnek igen is kell diétát tartania. Mindezek együttesen adják, hogy a sztómaviselő ezáltal vagy ennek ellenére rehabilitálható, és vissza tud térni a társadalomba, azaz tudja folytatni tanulmányait, munkáját, műtét előtti életét. Nagyon fontos hogy ilyen műtét után egyáltalán ki merjenek menni otthonról, vagyis ne gubózzanak be, mert sajnos ez a leggyakoribb probléma. Egy ilyen műtét előtt a betegek amúgy is frászt kapnak magától a ténytől, hogy sztómájuk lesz. Nem hogy még ezután egy lakásátalakítás vár rá...,ezzel valóban még ijesztőbb ez az egész. Napjainkban sajnos, nem mindenkinek van családja, vagy távol élnek egymástól, és nincs meg a közvetlen szerető családi kapocs, ami ilyen esetben nagyon fontos, és anyagilag sem tudja ezt az átlagemberek többsége ezt (is) felvállalni. Sőt, van olyan, ahol a családban a sztómát tabu témaként kezeli a sztómaviselő, és a családtól nem fogadja el a segítséget... Nagyon sok olyan esettel találkozom a mindennapok során, amiről a XXI-isk században nem is gondol arra senki, hogy még ilyen is van. Tudja, ahány ember, annyi eset, és annyi élet/ élettörténet. Szerintem azzal nagyon sokat tud segíteni sorstársain, hogy arra biztatta, hogy ne adják fel, valamint igenis ki kell mozdulni a négy fal közül, és lehet így is élni. Valamint, akinek lehet, tanuljon meg irrigálni, mert az tényleg nagy könnyebbséget jelent. Van sztómaviselő páciensem,aki repülővel utazott külföldre, tengerben fürdött, hegyet mászott, annak ellenére, hogy még (már?)két éve van sztómája, nem irrigálhat a sztómatípusa miatt - nagy élmény volt számára; Valamint sokan visszatértek a munkájukhoz: ki szobafestő, ki taxisofőr, ki informatikus..., van aki a főiskolai, egyetemi tanulmányaihoz tért vissza. Persze mindezeket egy nem könnyű időszak előzte meg, ki kellett választanunk - közösen - a megfelelő segédeszközt,annak minden gondjával bajával, baleseteivel együtt, kezeléseket kellett végig csinálni, DE nem adtuk fel! És meg is lett az eredménye. Ma már ők is mosolyogva gondolnak vissza ezekre az időkre, mert rájöttek, hogy megérte. És senki sem alakította át a lakását, sőt volt olyan aki kisebbre cserélte mert kevés volt a párjával együtt a nyugdíj az adott lakás fenntartására. De olyan páciensem is van, aki tanyán él, és nincs fürdőszobája..., vele is meg kellett tanulnunk, hogy ilyenkor hogyan lehet a legoptimálisabban megoldani a sztóma ellátását. Mert ő így él. Valamint nagyon fontos, hogy ha a sztómaviselőnek problémája adódik, ne szégyellje felkeresni a sztómaterápiás nővért, mert ő sokat tud segíteni. Ahhoz, azonban, hogy segíteni tudjon, a sztómaviselő személye is szükséges. Tisztelettel Katalin